a tizenharmadik

2008 november 27. | Szerző: Hopura |

 már régen írtam…nincs is mit, nincsen változás. egyre közeledik a karácsony és biztosan mindenki lelkesen készülődik, sütöget, díszítget, én meg azt sem tudom, hogy mi lesz?! félek tőle (mint mindentől), mert a szeretet ünnepe ugyebár és a magány egy ilyen ünnepen nem túl kellemes. én nem készülök, nem sütögetek, csak érzem, hogy még inkább érzékeny lettem. sokat sírok és ülök a szobában, semmi nem köt le és nem érdekel. úgy szeretném, ha sosem jönne el a reggel és egyszerűen nem ébrednék fel! egyszerűen nem látom értelmét. az elöbb álltam az ablaknál, sütött be a Nap, kezemben forró tea és üres volt a fejem. nincsenek gondolataim, csak álltam az ablaknál és üresen bámultam kifelé.kimenni biztosan nem fogok, meg hát mit is csinálhatnék én ott kint?hideg van, nem szeretek fázni. itt bent meg nincsen kedvem semmihez, nincsen szólnom senkihez. csak állok és bámulok. ennyi. semmi több. eddig nem voltam depis, “csupán” pánikbeteg, de most már nagyon érzem, hogy nincsen ez így jól! ha lehetne osztályozni a hangulatomat 1-től 10-ig, biztosan azt mondanám, hogy mínusz 5. csak teljen el hamar ez a nap is! mindig várom, hogy menjek aludni, hogy ne létezzek és ne jusson semmi eszembe! bízom, hogy egyszer csak tényleg nem lesz reggel….