a tizenkettedik

2008 november 22. | Szerző: Hopura |

 biztosan írtam már, hogy szeptemberben megismertem Sz-t.interneten akadtunk egymásra, tudjátok, az a bizonyos négy betűs ismerkedős weboldal….eleinte tényleg csak beszélgetésnek indult, de annyit beszéltünk, meg fotót is cseréltünk, hogy megbeszéltünk egy találkozót.elég türelmetlennek tűnt a pasas, én meg valahol örültem tán, hogy “van valaki”, aki érdeklődik irántam. találkoztunk…jól sikerült. rengeteget beszéltünk, nevettünk és csupán 1 órányira laktunk egymástól, így tartottuk a kapcsolatot, sőt, továbbra is találkoztunk.

aztán nekem eljött az idő, (amikor mindennek ellenére) hogy napról-napra kezdtem egyre rosszabbul lenni. a legközelebbi találkozásunkkor elmeséltem neki, hogy pánikbeteg vagyok, úgyhogy keressen valaki mást, mert nem tudom, hogy a közeljövőben mi lesz velem…azt mondta, hogy ismeri a betegséget és nem akarja, hogy ettől különváljunk. szeretne velem maradni. mindennap felhívott, eljött hozzánk, szüleim is megismerték, jól alakult. nem úgy, mint az én egészségügyi állapotom…a doktornő lecsökkentette a gyógyszerem, azóta sem nagyon mozdulok ki itthonról, összezavarodott bennem minden. félek éjjel-félek nappal. és jöttek a találkozó-lemondások…oké, végülis csak 3-at mondtam le, de még mindig azt mondta, hogy “semmi baj, ha én nem megyek, jön ő”…végülis nem jött, de felhívott többszőr, hogy hiányzom…hát persze…kiderítettem, hogy mennyire is…egyszerűen. nem is gondolná!!

csináltam egy fals email címet, egy fals névvel, adatokkal és személyiséggel. és elkezdtem “játszani”.pontosan úgy, ahogy megismerkedtünk! felvettem vele a kapcsolatot az álnévvel és megismerkedtünk. írta, hogy nincsen senkije, egyedül van, (holott én még mindig ott voltam neki, sőt hívott is, meg hogy már nagyon hiányzom), de “N”-nel (a fals név) is szövögette közben a kis hálóját. és tegnap kiborult a bili!

velem megbeszélte, hogy vár és találkozzunk. én akkor már tudtam, hogy nem megyek, de eljátszottam, hogy pénteken este lemegyek hozzá és nála maradok este, csak valamikor szombaton jövök haza. eljött a péntek este. N közben felhívta beszélgetni Sz-t a négybetűsre és ismerkedtek…Sz mondta, hogy szeretne N-nel személyesen is találkozni, kiváncsi lett rá…de nem jó a péntek, mert “vacsora meghívása” van és már nem tudja lemondani…(persze, mert úgy volt, hogy én megyek hozzá, ő pedig nem lehet két helyen egyszerre). mondta N, hogy rendben. én felhívtam, hogy akkor indulok, egy óra múlva ott vagyok. Sz nagyon örült, én meg nem. leraktuk a telefont, persze nem indultam sehova, folytattam N-ként tovább a beszélgetést.N-nel vasárnapra beszélt meg randit.

hamar eltelt az egy óra és csodák-csodájára nem érkeztem meg Sz-hez….N-nel közben befejezte a beszélgetést, “indult vacsorázni”…most se én, se N. több, mint másfél óra múlva rámcsörgött. nem vettem fel a telefont. 4-szer keresett. gondolom, nem értette, hogy miért nem vagyok ott.azt csak én tudtam. később írt N-nek, hogy folytassák a beszélgetést és találkozzanak még ma (péntek). de N nem ért rá…és most már se én, se N nem lesz elérhető…(mivel N nincs is, én meg megszűntem számára).

ebben a kusza történetben csak az a szívfájdalom, hogy engem annyira megért, én annyira hiányzom neki, értem úgy aggódik…hát tegnap valóban kiderült, hogy CSAK DUMA. most kezdhet mindent előről. és később biztosan rájön, hogy én voltam két személyben, de ez engem már egyáltalán nem érdekel!! és csak azt kívánom neki, hogy érezze azt, hogy mennyire nem volt korrekt és igenis, hogy fájjon neki mindaz, amit velem tett! mert mi van, ha elmegyek tényleg hozzá? utána meg keresi N-t?? hogy van ez??

életemben egyetlen egy férfiben bíztam meg, aki valóban FÉRFI volt számomra, soha többé nem tudok és nem is akarok bízni….veszek két kutyát, meg még egy macskát és boldog leszek!! nekem ez nem kell…

mindenkinek (aki megérdemli) szép napot!