a tizenegyedik

2008 november 18. | Szerző: Hopura |

 fél 11-kor ébredtem.patakokban folyt rólam a víz. mindig olyan baromságokat tudok álmodni, hogy Tarantino elbújhatna a maga képzeletvilágával az enyémhez képest. lehet az a bajom, hogy túl élénk a fantáziám, hülyeségeket gondolok töménytelen mennyiségben. szóval, kitápászkodtam az ágyból, némi hidegrázás után felöltöztem. a fél szekrényt magamra vettem, fáztam. forró teát ittam és akkorra már bőven sütött a Nap, így arra gondoltam, hogy megpróbálkozok a kintlevéssel. a pulóverekre kabátot is vettem, sőt kesztyűt is! legalább nem látszott, hogy sovány vagyok…kicsit söprögettem, de nem is ezzel volt a gond, hanem úgy éreztem, hogy mindenki engem figyel, hogy mit csinálok. üldözési mániám, hogy utálom, ha néznek, figyelnek és nem is volt senki a környéken, (mindenki dolgozik…vagy a saját dolgát csinálja) én mégis úgy éreztem, hogy azt figyelik kikerekedett szemmel, hogy én mit csinálok. így hamar be is jöttem, itt bent nem lát senki. cicám is bejött, úgyhogy már ketten voltunk. azóta az orromat se dugtam ki. kicsit kiszellőztetek, de én nem megyek ki mostanában. legalább nem tervezem. nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha nem lenne internet…aludnék. mi mást?

tegnap beszéltem vele, (legyen Sz). Sz-t szeptemberben ismertem meg. 1 órányira lakik tőlem, mégis hetente-kéthetente látjuk egymást. nincsen sok szabadideje (dolgozik), én meg nem megyek. messze van, legalábbis nekem. 1 óra út, messze itthonról…”és mi lesz, ha lesz velem valami út közben?”-gondolok erre (mindig) és inkább úgy döntök, hogy ne találkozzunk, inkább itthon maradok, pedig nagyon kedves velem és ahogy látom, elég kitartó is, mert szegénykét már elég sokszor elküldtem és mondtam le randit is, de megérti és vár. csak tudnám, mire….és ha nem leszek jobban? úgy érzem, velem csak vesztegeti a drága idejét, nem is érdemlem meg, hogy legyen nekem. szóval, tegnap beszéltünk. azt mondta, hogy hiányzom neki. és persze jön a kételkedés, hogy csak egyedül rossz neki, vagy tényleg engem akar látni? egyáltalán egyedül van, ha nem találkozunk?? mindig többet gondolok egy adott kérdésről válaszként (lehet), mint amennyit kellene. bizalmatlan vagyok eléggé. sőt. rábízom a döntést, mert én már semmit sem tudok. 20 óra 20 van. nem vagyok álmos. de szerintem bebújok az ágyba, úgyis hamar elalszok. jöhetnek a rémálmok….