a nyolcadik

2008 augusztus 1. | Szerző: Hopura |

 ma van augusztus 1-je. jókedvűen indult a nap, szép volt a Nap-felkelte, mivel fél 6-kor indulok tőlem 20km-re lévő munkahelyemre, szóval szép volt a reggeli Nap, jókedvem volt. nem voltam álmos sem. és miért??mert tegnap délután randit beszéltem meg A-val. megbeszéltük, hogy munka után találkozunk. vártam már, hogy elteljen a nap, sokan voltak, hamar eljött a váltás-műszak….átöltöztem és vártam.mint ahogy mindig szoktam. valakire.jött egy üzenet….a “remélni sem mertem”-üzenet. ne haragudj, el kell halasztani, mert …bla-bla. nem lenne ezzel semmi gong, de ez már nem az első. a harmadik tán. bunkó voltam és visszaüzemtem, hogy “gondoltam ezt írod…” persze felkapta a vizet, de röviden lezártam a témát.és azért is jó, hogy 1-je van, mert számomra ez az 1-je egy változást hozott. rádöbbentem hazafelé a kocsiban, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. egyedül maradok, ha tetszik, ha nem. nekem ezt szánta a sors, és most nem síratom magam, már jót bőgtem, hanem elfogadtam, hogy nekem ez jár. nekem ezt az utat egyedül kell végigjárnom. sem A-val, sem L-lel, sem B-vel, sem senkivel. EGYEDÜL. veszek egy kutyát, meg még egy cicát, és rövidke, semmit sem érő életemet egyedül kínlódom végig. nem kell senki soha többé. lezártam magamban minden efféle témát. egyedül. jó lesz. magamra kell csak gondolnom, nem kell engem senki se szeressen, én sem fogok senkit. mármint szerelemmel. kedvelni sok mindenkit lehet, de szeretni nem. én nekem elfogyott ez a fajta szeretetem, és nem is akarom többet erre pazarolni az energiámat. nekem B volt az utolsó az életemben, benne sok reményem veszett oda és lassan 2 éve kapálózok, próbálkozok, áhitatom magam, hogy majd most, majd ő, meg izé….NEM. VÉGE. befejeztem.vannak olyan emberek -ezek szerint-, akiknek egyedül kell végigcsinálni ezt az utazást, amit életnek neveznek. ennyi.nem tudok mást és már nem is akarok. elfáradtam. arra is gondoltam, talán el is kellene költözni, új telefonszám, és kukába dobni mindent, amit addig reméltem és vágytam rá.nagyon sokat sírok, de ezek a mindennapos csalódások teljesen fagyossá tettek. bezárnak minden ajtót, ablakot és ezek berozsdásodnak, nem lehet majd kinyitni. azért néha elmegyek egy-egy koncertre vagy valamiféle buliba, de csakis azért, hogy magamnak tegyek jót vele és a többi nem érdekel.

nagyon fáradt vagyok.és nem a munkától vagy a koránkeléstől. belűlről vagyok totál fáradt. de most már belátom, hogy nekem ennyi jár. el kell fogadnom és szép csendesen evickélni tovább, míg partot nem érek.